Hirdetés
...

KRÚDY GYULA MESÉJE

 

Csalánnak hívták az udvari bolondot. Csalánnak az volt a hivatása, hogy mindennap újabb és újabb tréfákat találjon ki a király mulatságára. Régi időben nem is volt igazi nagy úr, akinek ne lett volna udvari bolondja.

A következő napon, amikor Suhogó a király szolgálatába lépett, Csa­lán őt szemelte ki tréfája tárgyául. Suhogó még nem ismerte az udvari viszonyokat, és a bolond így bízvást hihette, hogy úgy megtréfálhatja Su-hogót, ahogy akarja.

 

Korán reggel, mikor találkozott Suhogóval az udvaron, Csalán össze­csapta a kezét:

-                Uramfia, te volnál az a tegnapi kun legény? Bizony alig ismertelek meg. A királynak sincs különb kardja, buzogánya, mint neked. Te vagy a legdaliásabb vitéz a király udvarában.

Tetszett Suhogónak a Csalán hízelkedése. Hogy ő se maradjon adósa a bolondnak, hamarjában ezt felelte:

-                Én pedig azt mondom neked, hogy már sok bolondot láttam, de olyan bolondot, amilyen te vagy, még egyet se.

Csak mikor kimondta, akkor vette észre, hogy bizony – bolondot mondott.

De Csalán nem az az ember volt, aki a tréfáért megharagudott volna. Nagyot kacagott, és azt felelte.

-                Derekasan beszéltél, öcsém! Nagyra nőj! Hanem mondok én neked valamit, amiből meglátod, hogy nem is vagyok én olyan bolond, mint amilyennek látszom.

Suhogó azt gondolta magában, hogy a bolond akkor bolond igazán, amikor okos akar lenni. De azért hallgatta, hogy mit mond Csalán. Csalán pedig így beszélt:

-                Van itt a várudvaron egy feneketlen mély kút. A monda azt tartja, hogy hajdanában egy király beleejtette sétálgatás közben a pecsétgyűrűjét. Amióta a gyűrű a kútba esett, azóta nem boldogok a magyar királyok. Azóta hagyta el a szerencse lobogóinkat. Sok bátor vitéz próbálta már kihozni a gyűrűt a kútból, de még eddig senkinek sem sikerült. A kút fenekén lakik egy hétfejű sárkány, az őrzi a gyűrűt. Aki a sárkányt megöli, azé a gyűrű. És akkor újra boldog lesz Magyarország.

Hej, felragyogott Suhogónak a szeme.

-     Hol van az a kút, bolond? Vezess oda!

-     Lassabban, öcsém! – szólt Csalán. – Nem megy az olyan könnyen. Három próbát kell annak kiállnia, aki a kútba akar bocsátkozni. Először is, tudsz-e bukfencezni?

Suhogó elcsudálkozott a kérdésen.

-     Tudok hát – monda.

-     Hát vess bukfencet addig, amíg azt nem mondom, hogy elég.

-     Nem vetek én bukfencet. Nem vagyok én bolond! – szólt Suhogó.

-                No, akkor nem is vezetlek a kúthoz, ahová a varázsgyűrű van elrejtve. Ezt mondta a bolond, és hátat fordított Suhogónak.

Suhogó meggondolta a dolgot.

-    Megállj, bolond! Vetek már bukfencet.

-    Hát lássuk!

Csalán összefonta a mellén karját, és nézte, hogyan veti Suhogó a bukfencet.

Suhogó pedig egyik bukfencet a másik után vetette.

 

Mikor már kifáradt, azt kérdezte:

-                Elég volt? Csalán rázta a fejét.

-                Te ne kérdezz semmit addig, míg én azt nem mondom, hogy elég.

Mit tehetett mást Suhogó? Vetette tovább a bukfencet. Az udvari nép­ség összegyülekezett a bolond körül, és szájtátva bámultak, hogyan buk­fencezik az udvar közepén a vitéz.

-                Derekasan csináltad – monda egyszerre Csalán. – Úgy hánytad a bukfencet, akárcsak én magam, ha jókedvemben vagyok.

Az udvari emberek nevettek:

-    Bolondot fogadsz magad mellé, bolond? – kérdezgették Csalánt.

-    Csend legyen! – kiáltotta Csalán. – Most jön a második próba. Tudsz-e négykézláb járni?

-    Tudok.

-    Hát járd körül négykézláb az udvart.

Suhogó húzódozott a dologtól, de aztán azt gondolta, hogy most már mindegy. Fogta magát, és elkezdett négykézláb járni az udvarban. Hogy minél hamarabb elkészüljön a második próbával, szaladva ment az udvar körül. A bolond pedig mindenütt utána szaladt, és biztatta:

-                Gyorsabban, öcsém, gyorsabban!

Az udvari emberek pedig a hasukat fogták nevettükben.

-    Halljuk a harmadik próbát! – szólt Suhogó nagy mérgesen.

-    A harmadik próba, öcskös, abban áll, hogy állj fél lábon, míg vissza­jövök.

így szólt Csalán, és elment.

Suhogó pedig fél lábon állva várta, várta Csalánt.

-    Jön-e már a bolond? – kérdezte a körülállóktól.

-    Itt van a bolond – mondták.

De akármerre nézett, nem látta sehol se Csalánt. Addig nézegetett, amíg észrevette, hogy őt tartják bolondnak. Suhogó elszégyellte magát. Elindult, hogy megkeresse Csalánt, és megfenyítse. De hol járt már akkor Csalán?