Volt egyszer, hol nem volt, egy róka meg egy nyúl. A róka jégből épített házikót magának, a nyúl meg hársgyökérből.
Elérkezett a tavasz – a róka házikója elolvadt, de a nyúlé maradt, amilyen volt.
A róka bekéredzkedett hát a nyúl házába, aztán kikergette a gazdát a házikóból. Baktatott a nyúl az úton, sírdogált. Szembejött vele a kutya.
- Kaff, kaff, kaff! Mért sírdogálsz, nyulacska?
- Hogyne sírdogálnék? Hársgyökérből fontam házat, a róka meg jégből épített magának. Házikómba kéredzkedett, házikómból kikergetett.
- Ne sírj, nyulacska, segítek a bajodon! Mentek a házikóba.
Bekaffogott a kutya:
- Kaff, kaff, kaff! Róka, takarodj! A róka a kemencén üldögélt.

Hirdetés
...

Lekiáltott a kutyának:
- Ha kiugróm, megtépázlak, szétszaggatom az irhádat! Megijedt a kutya és elinalt.
Elbaktatott nagy búsan a nyulacska, tovább sírdogált. Találkozott a medvével. Az megkérdezte tőle:
- Mit keseregsz, nyulacska?
- Hogyne keseregnék! Hársgyökérből fontam házat, a róka meg jégből épített magának. Házikómba kéredzkedett, házikómból kikergetett.
- Ne sírj, nyulacska, segítek a bajodon!
- Nem segíthetsz te azon! Próbálta a kutya is – ki nem kergethette, te sem kergeted ki.
- Kikergetem biz’ én! Mentek a házikóhoz. Nagyot bömbölt a medve:
- Róka, takarodj! Lekiáltott a róka a kemencéről:
- Ha kiugróm, megtépázlak, szétszaggatom a bundádat! Megrémült a medve, hanyatt-homlok menekült. Ment, ment a nyulacska.
Szembejött vele a bika:
- Mért sírdogálsz, nyulacska?
- Hogyne sírdogálnék! Volt házikóm, hársgyökérből, volt a rókának is, jégből. Most a róka házikómba kéredzkedett, házikómból kikergetett.
- Gyerünk, majd én segítek a bajodon.
- Nem segíthetsz te azon! Próbálta a kutya is – ki nem kergethette, próbálta a medve is – ki nem füstölhette, te sem kergeted ki.
- Biz’ én kikergetem! Visszamentek a házikóhoz. Nagyot bődült a bika:
- Róka, takarodj!
A róka csak a magáért fújta:
- Ha kiugróm, megtépázlak, szétszaggatom az irhádat! Megijedt a bika, vitte az irháját.
Megint elindult a nyulacska, még keservesebben sírdogált. Szembe jött vele a kakas, nagy kasza a vállán:
- Kukurikú! Miért sírsz, nyulacska?
- Ugyan, hogyne sírnék! Hársgyökérből fontam házat, a róka meg jégből épített magának. Házikómba kéredzkedett, házikómból kikergetett
- Ne búsulj, majd segítek a bajodon.
- Nem segíthetsz te azon! Próbálta a kutya is – ki nem kergethette, próbálta a medve is – ki nem füstölhette, próbálta a bika is – az is hiába te sem kergeted ki!
- Biz’ én kikergetem!

Mentek a házikóhoz. Ott a kakas toppantott, verdesett a szárnyával, bátran bekiáltott:

Hirdetés
...

Ku-ku-rikú! Itt vagyok!
Éles kaszát markolok!
Bújj ki, te róka, mert megbánod,
Hordd el tüstént az irhádat!
Róka, takarodj!

Meghallotta ezt a róka, inába szállt bátorsága. Kikiáltott:
- Csizmát húzok…
De a kakas tovább fújta:

Ku-ku-rikú! Itt vagyok!
Éles kaszát markolok!
Bújj ki, te róka, mert megbánod,
Hordd el tüstént az irhádat!
Róka, takarodj!

Húzódozott még a róka:
- Felveszem a szép ruhámat… De a kakas harmadszor is:

Ku-ku-rikú! Itt vagyok!
Éles kaszát markolok!
Bújj ki, te róka, mert megbánod,
Hordd el tüstént az irhádat!
Róka, takarodj!

Megrémült a róka, kifutott a házból, a kakas kapta a kaszáját, lecsapta a róka fejét.
A hársgyökér házikóban attól fogva együtt laktak, vígan éltek, míg meg nem haltak.