USINSZKIJ MESÉJE
Miska nagyokat szánkázott a behavazott hegyoldalon, nagyokat korcsolyázott a befagyott folyón, és amikor kipirultán hazaérkezett, vidáman szólt édesapjához:
- Milyen pompás ilyenkor télen! Bárcsak mindig tél maradna! Sohase múlna el!
- Ezt a kívánságodat írd be a zsebkönyvembe, hogy ne felejtsük el -mondotta az apja.
Miska be is írta.
Kitavaszodott. Miska ott futkározott nagy örvendezve a tarka pillangók után a zöldellő réten, virágot szedett, odafutott édesapjához, és így szólt:
- Hiszen ez a tavasz csupa gyönyörűség! Bárcsak mindig tavasz lenne! Édesapja újra odaadta zsebkönyvét, hogy Miska írja be ezt a kívánságát is.
Eljött a nyár. Miska az apjával elment a kaszálóra. Egész álló nap ugrándozott, mulatott a kisfiú: halat fogott, gyümölcsöt szedett, hempergett az illatos szénában, és este így szólt apjához:
- Ma aztán kedvemre kijátszottam magam! Bárcsak sohase volna vége a nyárnak!
Ezt a kívánságát is beírta Miska az apja zsebkönyvébe. Elkövetkezett az ősz. Ilyenkor van a gyümölcsszüret, szedik az aranysárga körtét, a piros almát. Miska lelkendezve mondta apjának:
- Hiába, az ősznek nincs párja!
Erre édesapja elővette jegyzőkönyvecskéjét, és megmutatta a kisfiúnak, hogy szakasztott így gondolkozott a tavaszról, a télről és a nyárról is.