Volt egyszer egy kecske. Házikót csinált magának az erdőben, s ott nevelgette gyermekeit. Mindennap elment a kecske az erdőre eledelért. Valahányszor elment, megparancsolta gyermekeinek, hogy az ajtót zárják be jó erősen, s ki ne nyissák senkinek.

Hirdetés
...

Ha visszatért az erdőről, megkopogtatta szarvával az ajtót, s ezt énekelte:

Gidácskáim, kiskecskéim! Nyissátok ki, csemetéim, anyácskátok érkezett meg, édes tejet hozok nektek! Jártam bent a fenyvesekben, selymes, finom füvet ettem, hideg forrásvizet ittam, tőgyemből a tej kibuggyan, onnan körmeimre cseppen, körmeimről földre csurran.

A gidák meghallják az anyjuk szavát, s kinyitják az ajtót. A kecske megeteti őket, s újra kimegy az erdőre, a gidák pedig jó erősen bezárkóznak, s úgy várják az anyjukat.

Hirdetés
...

Egyszer megleste a kecskét a farkas. Mihelyt a kecske kiment az er­dőre, odasompolygott a kunyhóhoz, s durva hangon üvölteni kezdte:

Kiskecskéim, gyermekeim! Nyissátok ki, kedveseim, anyácskátok érkezett meg, jó tejecskét hozok nektek: tőgyembe a tejet hozom, túró van a két szarvamon, víz csurran a körmeimen!

De a gidák így feleltek:

- Halljuk, halljuk, nem az anyánk hangja! A mi anyánknak finom a hangja, ha énekel, s nem szokott így óbégatni.

Nem nyitották ki az ajtót. A farkas egy darabig még várt, még egyszer kopogtatott, s aztán elment.

Jön haza a kecske, és kopogtat:

Gidácskáim, kiskecskéim! Nyissátok ki, csemetéim, anyácskátok érkezett meg, édes tejet hozok nektek! Jártam bent a fenyvesekben, selymes, finom füvet ettem, hideg forrásvizet ittam, tőgyemből a tej kibuggyan, onnan körmeimre cseppen, körmeimről földre csurran.

A gidák beengedték az anyjukat, s elmesélték neki, hogy jött el hozzájuk a farkas.

A kecske megetette őket, s még erősebben megparancsolta nekik, rogy soha senkit be ne eresszenek.

- Mert különben megint eljön a farkas, és felfal benneteket.